Římské impérium, navenek silné a mocné, se otřásá v základech. Rozmařilost a amorálnost vyšších vrstev, kontrastující s bídou a utrpením ostatních, rozvracejí společnost. Římský důstojník Marcus Vinicius se zamiluje do tajemné dívky jménem Lygia. Mladíkův strýc Petronius pomáhá Markovi, aby se s Lygií setkal. Lygii se Marcus líbí, ale oba mladé lidi dělí propast víry. Lygia patří k učedníkům Ježíše Krista. Po dlouhých a dramatických peripetiích, jako je obrovský požár Říma, se i Marcus obrátí na křesťanskou víru a apoštol Petr mladé dvojici požehná. Císař Nero uchystá velkou podívanou, na které mají být potrestáni křesťané, obvinění ze zapálení Říma. Jako hlavní atrakce má na závěr her Ursus beze zbraně zápasit s býkem, na jehož šíji je spoutána nahá Lygia. Lygiin věrný služebník Ursus však zvíře zabije. Dav křičí a volá po milosti. Nero musí proti své vůli odsouzeným odpustit.

Vinicius, az előkelő római katona beleszeret a gyönyörű fogvatartott királylányba Lygiába, s rabszolganőként akarja házába vinni. Nagybátyja, az éleseszű, élvhajhász Petronius támogatja tervét, de a lányt megmenti hű szolgája, az óriás Ursus s egy keresztény gyülekezet házába viszi. Vinicius azonban felkutja és el akarja rabolni, ám eközben megsérül. Lábadozása idején a keresztény házban Viniciust is megérintik Péter apostol szavai, Krisztus tanításai. Eközben a császár lakomáin tivornyázó vendégek ünneplik a művészi babérokra pályázó Nérót. Az őrült császár felgyújtatja Rómát, hogy a tűzvész lángjainál játszhassa el öntetszelgő színészi szerepét. Tanácsadói sugallatára a keresztény hit követőit teszi felelőssé a tűzvészért. Hatalmának megingását érezve mindennél szörnyűbb cirkuszi játékot rendez a népnek. Megindul a keresztények összefogása, Lygia is a cirkusz börtönébe kerül. A keresztényeket, anyákat és gyermekekeket , fiatalokat és öregeket vetenek az oroszlánok elé…

Powieść "Quo vadis" wielokrotnie była przenoszona na ekran. Z różnymi rezultatami. Bywało, że ekranizacje okazywały się komercyjnymi sukcesami, o większości jednak kino wolałoby zapomnieć. Żadna z nich nie oddała w pełni bogactwa myśli i wątków zawartych w powieści Sienkiewicza. To właśnie sprawiło, że Jerzy Kawalerowicz podjął się kolejnej próby, o której myślał już 30 lat temu, tuż po sukcesie "Faraona". Zamysł nakręcenia wielkiej epickiej opowieści mu się jednak nie udał, a powstałe "dzieło" nie należy do najwybitniejszych osiągnięć polskiej kinematografii.